Gergely Edó : Monyómesék Check Availability

Több mesét f?z lazán egybe a szerz? els? meséskönyvében, a Monyómesékben. Az els? monyómese a Vasárnap cím? katolikus hetilapnak íródott, de az els? mese els? sorával „Nem tudom, milyenek a monyók. Mindig másak és mindig máshonnan bukkannak el?” megnyílt a kapu a Monyóvilág és az emberek világa között. Azóta a monyók a legváratlanabb pillanatban és a legmeghökkent?bb formában bukkannak el? a szerz? mindennapi életében is. Err?l az elevenségr?l kisfia is gondoskodik, aki Samut, a vízimonyót, akié az egyik f?szerep, ugyanolyan gondoskodással dédelgeti, mint két láthatatlan barátját, Kicsisüsüt és Nagysüsüt. Az állandó és kölcsönös ismerkedési folyamatban eddig kiderült a monyókról, hogy bár gyakran bölcsek és hetyke mindentudók, mégis esend?ek, tudásuk állandóan megkérd?jelez?dik, vagy ?k maguk kérd?jelezik meg azt. Lélekben növekedni képes kis lények, akik valahol a látható és láthatatlan világok határán élnek, öntörvény?ek, néha furcsán okoskodóak, nyelvi humoruk az óvodáskorú gyermekek nyelvéhez áll közel. Látszólag jelentéktelen dolgokkal töltik az idejüket, olyasmikkel, amik a feln?ttek szemében id?fecsérelésnek t?nhetnek, azonban a monyók és a gyerekek id?tlen létében csak ezeknek a cselekedeteknek van igazán értelmük. Az emberekkel szemben, bár izgatják a fantáziájukat, fenntartásaik vannak. Ezeket a fenntartásokat nyugodt szívvel dédelgetik, ugyanis meggy?z?désük, hogy a feln?ttek nem látják ?ket. Azonban, mint az a szerz? olvasóhoz intézett kiszólásaiból kiderül, ez koránt sincs így. De, bár legtöbbször látja és tudja, mi történik a monyókkal, feléjük nem árulja el magát, hanem a két világ között a kisfia jelenti az összeköt? kapcsot. Bár eleinte úgy t?nik, a mesék egyenként is különálló történetek, ahogy kibontakozik Samu személyisége, környezete , és a szerz? és kisfia valódi, mindennapi életének eseményei is befolyásolják a vízimonyó történetének alakulását, úgy válik egyre inkább meseregény-szer?vé a Monyómesék. A meseh?sök, a kisgyerekek láthatatlan barátai, az igazából is létez? kutya és kismacska, a szerz?n? életének eseményei és egy régi, kilencvenkilenc éves ház története csábítja fantáziadús kalandozásra az olvasókat, alkalmat adva az együttolvasás során akár közösen kitalált történetek elmondására, vagy akár a monyómesék tovább szövésére. Gergely Edó mesevilága kipróbált, gyermekolvasókon edz?dött képz?dmény, kitapinthatóan a szóbeliségb?l, az „anya mesél a gyermekének” szituációból táplálkozik, ebben a helyzetben van a csírája. Hátterében egy olyan tájékozódás érzékelhet?, amely a világban létez?, és gyakran észrevétlenül maradó csodákra irányítja rá a figyelmet. Rokonszenves vonása, hogy ezek a csodák nem elidegenít? jelleg?ek, inkább valamiféle kiteljesedés útját nyitják meg: a közeliség csodái, apró, élhet? csodák. A kötetet Kürti Andrea grafikus meleg tónusú rajzai illusztrálják.