A „nagy kölni bohóc” keserűen fájdalmas, mély emberi melegséggel és aggodalommal átszőtt, együttérző-ironikus „testamentuma” lett e szokatlan, különös, megint egyszer a bölli eredetiséggel meglepő „monológ- és párbeszéd-regény”, e sajátos dramatizált epika, az 1985-ös megjelenésű posztumusz mű – az utolsó könyv.