Ez a könyv hosszmetszet, amely megismétli a 60-as években megjelent pompás szatírákat, cikkeket, 1981-ig bővíti sorukat. A múlt tapasztalataival nem törődő felelőtlenséget támadják ezek az írások, elemi gúnnyal, haraggal, nemes elfogultsággal pécézik ki az erőszak, az embertelenség, a politikai hazugság, a társadalmi és politikai intolerancia eseteit. Böllt hazájának viszonyai tették a német lelkiismeret kíméletlen zaklatójává, ellenfeleit és barátait egyaránt nyugtalanító jelenséggé: az NSZK-ban nagy az ellenzéke, hiszen német író létére ő írta meg a legtöbb rosszat a német múltról, ő fedezi föl a legtöbb hibát a német jelenben. Egész Európának mutatja fel írásaiban egy emberibb világ képeit, lehetőségeit, egy olyan világ ellenében, amely békétlen, rideg, amelyet a Böll támadta társadalmi, gazdasági rend, közöny, érdek és az emberiség jövőjével felelőtlenül játszó fegyverkezés – a „fegyverdögvész” – egy olyan katasztrófa pillanatával szembesít, amely elsöpörné az emberi jogokat, az emberi szabadságot, az embert is.