Békés Pál második kötetének műfaja: három fejezet. Mondjuk inkább: három szemelvény, háromszor néhány óra egy fiatalember életéből; emlékek, víziók, álmok. Epizódok egy meghatározó szerelem, különféle utazások és az útközben felbukkanó véletlenek történéseiből. Ám e részek mégis egységes egészt alkotnak. Át- meg átszínezi őket a felnövekvés fájdalma s az egyéni életsorsból kinövő, egy szerelem történetében megfogalmazódó közérzet: a széteső világ összetartásának igénye, az önmegőrzés vágya. A két fejezeten át névtelen, végül nevet találó fiatalembert a maga módján ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint a Keleti pályaudvar előtt dolgozó földgép kezelőjét. A sárga acélmonstrum bénultan ingatja markolókanalát a fél köbméternyi kavics-, homok-, aszfaltkeverékkel, a gépkezelő tanácstalanul körülnéz, lekászálódik a vezetőülésről, s a bontógépek dübörgését túlüvöltve kér útbaigazítást a művezetőtől: "Uram! Uram, a föld hová lesz?