„Mi vagyunk az első tiszta nemzedék ebben az országban, értitek, a legelső… mi még alig éltünk, mikor utoljára vér folyt Magyarországon, nem emlékszünk semmire, és nem tapasztaltunk a bőrünkön semmit, ilyen előnnyel itt még nem indulhatott senki, mi vagyunk az első tiszta lap…” – mondja Horog, a regény egyik hőse barátainak, a „darvaknak” egy szilveszter éjszakán; a darvak játék, tánc, muzsika közben lázas kamaszfantáziával jövőjüket tervezik: a egyikükből nyelvész lesz, aki többek között japán szótárt készít, a másik jogász, a harmadik tanár – van, aki titokban írónak készül, van, aki egyszerűen világmegváltásra tör. Érettségi előtt álló diákok ők heten, hat fiú, egy lány. S ezen az emlékezetes szilveszteri éjszakán elhatározzák: öt év múlva találkozni fognak, hogy számot adjanak sorsukról: mi az, amit céljaikból megvalósítottak?
Öt esztendő múltán – öten a hétből – valóban ismét együtt szilvesztereznek. Mit valósítottak meg régi céljaikból? Mi történt velük? „Mi vagyunk az első tiszta nemzedék, ilyen előnnyel itt még nem indult senki” – hallják hangtalanul is Horog régi szavait. Tiszta nemzedék? Nemzedéknek tekinthetik-e önmagukat egyáltalán?
Lázas és izgalmas regényt tart kezében az olvasó; a huszonhárom esztendős szerző első könyvét, saját nemzedékéről és a világról, mely körülveszi.