Benkő Levente : Manók, emberek, fehérnépek In Stock Now

A ​múlt télen beszélgettünk erről-arról, s mondom neki:Te, annyi szomorú történetet megírtam eddigi köteteimbe, gyere, dobjunk össze egy vidámabbat: te adod a rajzokat, én a szöveget; há'ha sikerül legalább halvány mosolyt varázsolni az emberek arcára, me' akkor má'tettünk valamit. Úgyhogy az elmúlt két évtized humorosabb terméséből, Könczynek a 3298 Krónikás karikatúrájából, valamint a nagyrészt szintén Krónikás, kisrészt Háromszékes, 329,8 glosszámból, jegyzetemből válogattunk. Köszönöm szépemért Egyed Emese és Papp Attila Zsolt segített. Me' vannak még jó emberek. Mindennapjaink kis történetei ezek, amelyekben a főszereplők kisebb-nagyobb gyermekek, vagyis manók, aztán édesanyák, feleségek, nagymamák, nénik, szóval fehérnépek, aztán édesapák, férjek, nagyapák, bácsik, más szóval emberek, s aztán autótragacsok, akik/amelyek ilyen-olyan, hol elgondolkodtató, hol a feje tetejére állt, de voltaképpen mulatságos helyzetekben találják magukat. Me' ilyen az élet. Vaj mi.

Magunkról ennyi ejisze elég.
Én, Könczey Elemér, vagyis Könczy 1969. szeptember 16-án születtem Székelyudvarhelyen. Három gyermek édesapja vagyok. S közben rajzolgatok. Én, Benkő Levente Udvarhelytől számítva ahajt – me' az Anyavárostól Erdővidékig má' tarisznyálni kell –, Nagyajtán születtem 1961. június 13-án. Négy gyermek édesapja vagyok. S közben írogatok. Az összesen hét gyermek. S ez a másik kisded, ez a könyv. Közben úgy vagyunk, hogy Kolozsváron (s a környékén) lakunk, s Székelyföldön élünk. Me' az élet ilyen. Vaj mi.