A hatvanéves Bárány Tamásnak kereken ötvenedik munkája a Félszárnyú Pegazus: irodalmi paródiáinak mindeddig legteljesebb gyűjteménye. A kötet nem is csak a magyar irodalom történetében egyedülálló vállalkozás; egy egész korszak: a huszadik század hazai prózairodalmának átfogó képét tárja az olvasó elé, a századelőtől napjainkig, Mikszáth Kálmántól – Krúdyn, Móriczon, Kosztolányin, Déryn, Tamásin, Illyés Gyulán, Németh Lászlón át – egészen a legfiatalabb mai írókig.
Száz magyar íróról készült százhuszonöt paródia rajzolja ki, szinte az irodalomtörténeti teljesség igényével, a modern magyar próza nyolc évtized alatt megtett útját.
„Egyes darabjainak szemszöge – szabadkozik előszavában Bárány Tamás – nem mindig egyöntetű: néhol a kritikus pengéje villan élesebben, néhol az irodalomtörténész megértőbb mosolya enyhíti az ítélet szigorát, hűséggel igyekezvén kijelölni az érintett író helyét egy megíratlan irodalomtörténet lapjain.”
Száz magyar íróról készült százhuszonöt paródia rajzolja ki, szinte az irodalomtörténeti teljesség igényével, a modern magyar próza nyolc évtized alatt megtett útját.
„Egyes darabjainak szemszöge – szabadkozik előszavában Bárány Tamás – nem mindig egyöntetű: néhol a kritikus pengéje villan élesebben, néhol az irodalomtörténész megértőbb mosolya enyhíti az ítélet szigorát, hűséggel igyekezvén kijelölni az érintett író helyét egy megíratlan irodalomtörténet lapjain.”