1631-1632: Császár Péter és Nagy Ambrus parasztgenerálisok és paraszthaduk fölkelésének, vonulásainak, kétségbeesett harcának, népvezérek és népseregük megcslatásának, megveretésének és szétszóratásának ideje. A történelmi mértékkel mérve is hihetetlenül sokáig sanyargatott, hódítók és urak által pusztított magyar népnek ez a tragikus forradalmi háborúja szinte kihullot a köztudatból: elföldte az egy évszázaddal korábbi hatalmas és rettenetes végű Dózsa-forradalom is, elfödte a majd egy évszázaddal későbbi Rákóczi-szabadságharc. A kor történelmi és levéltári emlékeinek hosszú tanulmányozása után írta meg Baráth A félelem földjé-t: a kortársi irodalomban ritka történelmi regények sorát bővítve, történelmi tanulságot közvetítve. Következetesen és szigorúan bizonyítja, hogy ez a népfölkelés is azért bukott el, mert a néptől idegen urak osztozkodtak, huzakodtak a Magyarországnak nevezett területkoncon, mint egy évszázaddal előbb is, és mint egy évszázaddal utóbb ismét. Az olvasó pedig különös örömét fogja lelni mindazokban a kort és társadalmat ábrázoló anyagokban – levelekben, vagyonleltárakban, mesterséglajstromokban, móringlistákban, korabeli bírósági protokollumokban –, amelyekkel az író a történetet színessé teszi, helyenként a 17. századi Magyarország korrajzává.