Bajor Andor : Lelkek és pasasok In Stock Now

Azután rettenetes düh fogott el, amiért megfulladok a Jankó piszoksága miatt. Ez a piszkos Jankó, ez a Júdás, ez arra használja föl a marha nagy erejét, hogy engemet, a gyöngébbet a víz mélyébe dobjon? Ezzel dühösen belerúgtam a folyó padjába, s éreztem, hogy újra repülök, de most még rettenetesebb irányba, fölfelé. – Bivalyborjú ez a Jankó! – dühöngtem. – Ki tudja, meddig fogok feljönni meg lemenni, mint a nap, mert úgy látszik, a megfulladás is nagy ceremóniával jár. Ezzel megint csobbanást hallottam, és a fejem kint volt a fényben, a levegőn. Nem fulladhatok meg… Ha erős volnék, megfulladhatnék, de mert gyönge vagyok, az én megfulladásom minden gyöngét megcsúfolna. Föltartottam a fejemet, kiegyenesítettem a hátamat – mert nem tudok élni, lélegezni, álmélkodni és ujjongani másképpen! …Így tanultam meg úszni.