| Author | Bajor Andor |
| Publisher | Kriterion |
| Model | 1976 |
Abban áll az útjelzés, hogy az ember élénk színnel föltünteti, amerre járt. És ahol az ember végigment, ott végig tud menni a következő is.
Ahol pedig két ember egymás nyomában elbandukolt, ott az út már járható.
A hegyek ösvényein, a pihenés bölcselői hangulataiban mindég csodálom az útjelzések készítőit, akik a festékesbödönjeikkel szavatolják, hogy van végső cél és haladás.
Holott ők maguk nem a csúcs és a haladás érdekében járják a hegyet, hanem hogy a köveket bepingálják. Igazán tudták, mennyire egyenrangú az ösvény minden pontja. Csak követőik ismerik a célt, ami számukra mindössze annyit jelentett, hogy tovább már fölösleges a sziklák megcsíkozása. A csúcson valószínűleg nem is nézdelődtek, nem fényképeztek, hanem elcsomagolták a pemzlit, és azt vizsgálták, hogy mennyire kenték össze a jelzés színeivel kabátjukat.
Ebben állhatott emberi gyöngeségük és nehéz mesterségük fontosabbik oldala.
Menet közben azonban nem gondolunk szakmai elferdüléseikre, nem nagyon gondolunk reájuk magukra sem.
Pedig vannak a hegyekben több évtizedes jelzések is, azok mestere talán járni sem tud, nem látja azt sem, ami a világban közvetlenül a szeme előtt van.
Vagy az is lehet, hogy csak a semmi van a szeme előtt, ő maga letűnt az ismeretlenbe, amely ürességével még jelzésre sem szorul.
És mi, vándorok, tovább is az elpihent útjelző nyomában járunk. Mert ha az ember el is vész, a tisztességes út megmarad.
Ahol pedig két ember egymás nyomában elbandukolt, ott az út már járható.
A hegyek ösvényein, a pihenés bölcselői hangulataiban mindég csodálom az útjelzések készítőit, akik a festékesbödönjeikkel szavatolják, hogy van végső cél és haladás.
Holott ők maguk nem a csúcs és a haladás érdekében járják a hegyet, hanem hogy a köveket bepingálják. Igazán tudták, mennyire egyenrangú az ösvény minden pontja. Csak követőik ismerik a célt, ami számukra mindössze annyit jelentett, hogy tovább már fölösleges a sziklák megcsíkozása. A csúcson valószínűleg nem is nézdelődtek, nem fényképeztek, hanem elcsomagolták a pemzlit, és azt vizsgálták, hogy mennyire kenték össze a jelzés színeivel kabátjukat.
Ebben állhatott emberi gyöngeségük és nehéz mesterségük fontosabbik oldala.
Menet közben azonban nem gondolunk szakmai elferdüléseikre, nem nagyon gondolunk reájuk magukra sem.
Pedig vannak a hegyekben több évtizedes jelzések is, azok mestere talán járni sem tud, nem látja azt sem, ami a világban közvetlenül a szeme előtt van.
Vagy az is lehet, hogy csak a semmi van a szeme előtt, ő maga letűnt az ismeretlenbe, amely ürességével még jelzésre sem szorul.
És mi, vándorok, tovább is az elpihent útjelző nyomában járunk. Mert ha az ember el is vész, a tisztességes út megmarad.
Mesekuckó
https://mesekucko.myturn.com/library/
Mesekuckó könyvtárhttps://mesekucko.myturn.com/library/
Heltai FolkCenter - Str. Clinicilor 18
Kolozsvár, 400006
Romania
Víg Boglárka könyvtáros - 0723552827