Áprily Lajos : Ábel füstje In Stock Now

Közel ​ötvenéves költői pálya termésének legjavát gyűjtötte össze e kötetbe a költő, amelyet most másodszor jelentetünk meg. Miről ír Áprily ezekben a versekben? Látszólag madarakról, fákról, fellegekről, tiszta, érintetlen hegycsúcsokról, a törvényszerűen változó évszakok új és új arculatáról és meglepetéseiről, valójában azonban az emberről, aki gazdag képzeletvilágával benépesíti a tájat, s alázattal fogadja magába és őrzi meg a szépet – a szépet, amely örök kísérője a humánumnak. Mint faun sípja csobog, zsong, andalít és felüdít e költői muzsika, amit csak áhitatos lélekkel lehet megközelíteni, mert a közönyös sietség, mint zörgő bokor szétfoszlatja a varázslatot. Az érző, áhitatos lélek számára azonban megtelik a költő gazdag érzésvilágával; csobogó, áradó örömével, borongó, fullasztó szorongásaival, pianós bánataival és crescendós hitvallásával, s az olvasó megérti belőle azt is, hogy ez a költészet a kor szülötte, színei, hangulatai hozzátartoznak a közelmúlthoz és jelenhez, hozzátartoznak ahhoz az élethez, ami a mienk, a mi sajátunk.