„Nem láttam emberben lefegyverzőbb tisztaságot – mondotta róla Kondor Béla 1971-ben. – Angyal-tiszta volt, és ebből az angyaltisztaságból magas költészetet csinált. Csak aztán el ne felejtődjön, hogy ilyen költő is létezett.”
Veszélyesen bonyolult világunkban Áprily Lajos egyszerűsége, embersége már-már életszükséglet, akár a tiszta levegő. Költészete egyszer az „ősi jaj” hangján sikolt, máskor a fegyvertelen öröm gyöngéd hatalmával hódít, a szilárd szelídség törvényének vág utat romok és kételyek között a lélekig, mely meleg fénye után igazodhat az el-elboruló időben.