Ágh István ezúttal lírai, szociografikus jellegű családtörténetet nyújt át az olvasóknak.
A távoli múltat „ódon papirosok” alapján rekonstruálja az író, régi újságokból idéz, parókiák iratait lapozgatja-másolja ki – mindig szubjektívvé lényegítve az adatokat, adalékokat, saját génjeiben fedezve fel az évszázadokkal azelőtt „betáplált” "kódokat".
Szabálytalan nyomozása során – oda-vissza rezonáltatva tényeket, emlékeket és érzelmeket – jut el saját gyerekkorához, beleszőve emlékezéseibe a családi legendárium őrizte eseményeket.
Költőien jeleníti meg a hétköznapokat, a szokásokat, a nehéz munkák néha varázsosan szép pillanatait, az ünnepek rituáléit. Közben plasztikusan rajzolódnak ki a szülők, a testvérek, Nagy László költő és a két nővér s a távolabbi rokonok alakjai; a família tényleges és érzelmi története.